A hírközlési szolgáltatások piacán évek óta hatalmas a verseny. Mindannyian naponta találkozunk a vezetékes- és mobiltelefon, az internet vagy a kábeltévés szolgáltatók újabb és újabb ajánlataival, az egyre agresszívebb eladási technikákkal. A szabályok betartása felett ugyan számos szervezet ôrködik, azonban a saját körültekintésünket senki és semmi sem helyettesítheti!

  A jog nyelvét beszélők a „távollévők között megkötött szerződésként”, míg a köznyelv inkább hangszerződésként ismeri a szerződéskötésnek ezt a formáját. Akkor beszélünk erről, amikor a telefonvonal másik végén egy szolgáltató képviselője vagy ügynöke a távolból akar rávenni bennünket egy új szolgáltatás előfizetésére vagy egy már általunk használt szolgáltatás módosítására. Ezt a szerződéskötési formát egy erre vonatkozó kormányrendelet lehetővé teszi. Miért ne tenné, hiszen kényelmes és gyors módja a fogyasztó és a szolgáltató közötti szerződés megkötésének.

  A bajok akkor kezdődhetnek, amikor ezzel a komfortos megoldással visszaélnek a szolgáltatók vagy azok ügynökei. Amikor nem a tisztességes tájékoztatás, hanem az erőszakos, félrevezető rábeszélés és a gyanútlan ügyfél gyors beleegyező válaszának kikényszerítése a cél. A problémás esetek között gyakori, amikor a telefonon bejelentkező
szolgáltató vagy ügynöke nem mutatkozik be, nem mondja el, mely céget képviseli, vagy nem a valós szolgáltatót említi, illetve a hallgató fél számára zavaros módon jelöli meg, hogy kit képvisel. Előfordul az is, hogy a bejelentkező fél mondandójának végighallgatásával is megköttetik a szerződés, ugyanis a fogyasztó hallgatását önkényesen ráutaló magatartásként értelmezi a szolgáltató vagy annak ügynöke, holott az, hogy valaki illedelmesen végighallgatja az ügynököt, és nem csapja le a telefont vagy nem mond határozott nemet már az elején, még nem jelenti azt, hogy meg is akarja kötni a szerződést.

  Aggályos esetek persze nem csak a telefonos megkereséseknél fordulhatnak elő, hanem akkor is, amikor az ügynökök személyesen keresik fel a fogyasztót. A feltételek alapos megismerésére a lépcsőház vagy az utca nem a legalkalmasabb hely. Azt javasoljuk, legyenek óvatosak, körültekintők a hangszerződésnek tűnő és a személyes megkereséseknél egyaránt! Minden esetben tájékozódjanak a hívó, felkereső személy kilétéről és arról, melyik szolgáltatót képviseli. Amennyiben bármiféle kétség merül fel, kérdezzenek tovább, vagy jelezzék, most nem kívánnak szerződést kötni, és kérjenek bővebb, pontosabb tájékoztatást írott formában. Nagyon fontos, hogy a „tájékoztatás” szó hangozzon el, ugyanis ha a szerződés írásos változatát kérik, úgy megeshet, hogy közben telefonon megköttetik a szerződés, és már ennek írott dokumentációját küldik majd ki.

  Kérjék, hogy az elküldendő tájékoztató adjon pontos és elégséges információt a szolgáltatás tartalmáról. Amennyiben valami nem érthető, úgy érdemes időt hagyni az alapos választásra, és inkább elkérni a telefonáló elérhetőségét, hogy – pozitív vélemény esetén – később meg lehessen kötni a szerződést. Abban az esetben, ha az ajánlat kedvező, és elégséges információ áll rendelkezésre a megfontolt döntéshez, úgy természetesen bátran meg lehet kötni a szerződést.

  Fontos tudni: ha akaratunk ellenére, illetve akaratunktól eltérő módon kötöttek velünk szerződést, 8 napon belül elállhatunk tőle. Hogy milyen módon, azt az adott szolgáltatónak
kell közölnie, mindenesetre az írásos forma a legbiztosabb. A nyolc napon belüli „visszalépésre” akkor is lehetőség van, ha tudtunkon kívül kötöttek velünk szerződést, például egy olyan személlyel, aki otthonunkban él és hozzáfért a telefonhoz, de nincs joga nevünkben szerződést kötni. Ha a visszalépés tényét közlő levélre nem reagál a szolgáltató, úgy a hírközlési fogyasztói jogok képviselőjéhez (HFJK) érdemes fordulni.
Ha van rá mód, érdemes a telefonos beszélgetések időpontját, a beszélgetőpartner nevét és elérhetőségét feljegyezni. A beszélgetésekről általában hangfelvételt készítenek a szolgáltatók, ez később támpont lehet a vitás kérdésekben. (1. táblázat)

1. táblázat. HFJK összes beadvány szolgáltatásonként, 2004-2007

  A szolgáltatókkal kötött előfizetői szerződések esetében a hűség igenis pénzről szól. Ekkor erkölcsi aggályok nélkül dönthetünk arról, hogy hűséget fogadunk-e, és ha igen, mennyi időre, illetve milyen feltételekkel.

  A hűségszerződéseket nem ellenezzük. Ha a fogyasztók számára valóban kedvező szolgáltatási csomagokat állítanak össze a szolgáltatók, azt sem kifogásoljuk, ha ezek igénybevételét hosszabb hűségidőhöz kötik. A kérdés mindig az, hogy előfizetőként a hűségünkért megfelelő ellenértéket kapunk-e? Számunkra értékes kedvezményekért cserébe éveken át biztos ügyfelei és bevételi forrásai legyünk-e egy adott szolgáltatónak. Ennek eldöntése nem könnyű dolog: figyelmes és tudatos döntést igényel a fogyasztók részéről.

  Fel kell mérni a piaci kínálatot, össze kell hasonlítani a szolgáltatások tartalmát és árait. Csak ezután szabad hosszú távra elköteleződni. Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy a hűségidő alatt változhatnak-e életkörülményeink, és ha igen, akkor az hogyan viszonyul majd a szerződésben vállaltakhoz. A szerződéskötés előtt nagyon fontos megnézni azt, hogy a hűségidőn belüli felmondás, csomagmódosítás, illetve bármiféle változtatás milyen jogi és pénzügyi következményekkel jár. Figyelni kell arra is, hogy a hűségidő lejárta után a szerződés meghosszabbodik-e automatikusan. Ezeknek a részleteknek szerepelniük kell a szolgáltatók általános szerződési feltételeiben (ÁSzF), amelyet – annak ellenére, hogy hosszú és sokszor bonyolultan fogalmazott szövegről van szó – szerződéskötés előtt mindenképpen érdemes áttanulmányozni. Ezek a dokumentumok általában megtalálhatók a szolgáltatók honlapján és beszerezhetők vagy elolvashatók az ügyfélszolgálati irodákban. Gondolni kell arra is, hogy az elektronikus hírközlésben a technika fejlődése rendkívül gyors, így a szolgáltatások lehagyhatják azokat a műszaki eszközöket, amelyekkel igénybe vehetők. A hűségnyilatkozatoknál tehát arra is gondolni kell, hogy egy esetleges eszköz- vagy berendezéscsere milyen feltételekkel és anyagi ráfordítással oldható meg időközben.

  A Nemzeti Hírközlési Hatóság a hazai hírközlési piac szabályozásakor arra törekszik, hogy a szolgáltatók olyan tartalmú és díjú szolgáltatásokat is kínáljanak, amelyek a fogyasztók számára megfontolandó alternatívát nyújtanak, vagyis ne csak a hűségnyilatkozattal egybekötött szolgáltatási csomagok jelentsék az árban és értékben is méltányolható megoldást.

2. táblázat. A roaming-tarifák csökkenése 2007-ben

  Az EU most az adatroaming szolgáltatások díjainak jelentős mérsékléséért szállt harcba, ugyanis ezek – a belföldi, saját hálózatokban alkalmazottakhoz képest – rendkívül magasak, és a fogyasztókat nem ösztönzik a külföldön is elérhető szolgáltatások igénybevételére vagy egyenesen elrettentik attól.

  Az adatroaming körébe tartozik minden, ami nem hanghívás, azaz az MMS, a WAP, a mobilinternet, a videotelefon-hívás vagy éppen a mobiltv. Ezek külföldi hálózatú igénybevétele előtt mindenképpen érdemes tájékozódni a tarifákról, és arról, hogy egy-egy ilyen szolgáltatás adott idő alatt körülbelül mekkora adatforgalmat jelent. Ha feltétlenül használni kell az eszközök, szolgáltatások valamelyikét, akkor érdemes az itthoni szolgáltatónál érdeklődni, hogy kínál-e adatroamingra kedvezőnek mondható megoldást.

  Roamingolni nem csak külföldön lehet, és erre érdemes odafigyelni. Előfordulhat, hogy a határokhoz közeli városokban, településeken, autópályákon, vagy egyéb közutakon telefonunk automatikusan elhagyja a saját szolgáltatónk hálózatát, és egy külföldire áll át. Ez pedig igen drága lehet.

  Belföldön a határ menti területeken is ellenőriznünk kell, hogy telefonunk nem váltott-e hálózatot. Erről általában SMS-ben is kapunk értesítést, vagy telefonunk kijelzőjén az adott külföldi szolgáltató nevével egy kis táska-szimbólum tűnik fel, de nem minden esetben. A jelenségre érdemes felhívni azon hozzátartozóink figyelmét is, akik kevésbé jártasak a mobilhasználatban. A véletlen hálózatváltás miatti költséges mobilhasználat megelőzhető, ha a telefonkészülékekben a hálózatváltást kézi (manuális) üzemmódba állítjuk, vagyis nem engedjük, hogy automatikusan átváltson. Honlapunkon rövidesen közreadunk egy pontos méréseken alapuló térképet, amelyen láthatók lesznek a külföldi és magyar mobilszolgáltatók „átnyúlásai” a leginkább érintett határ menti települések és útvonalak megjelölésével.

  Az utóbbi években az internet-szolgáltatásban a sávszélesség-növekedés jelentős volt, és ezzel együtt a díjak is arányosabbak lettek a kapott szolgáltatási értékkel.

  A valóban kedvező változást azonban időnként és helyenként árnyalja, hogy a meghirdetett sávszélesség és a gyakorlatban meglévő garantált mérték nagyon távolra kerül egymástól. Előfizetünk egy szolgáltatásra annak reményében, hogy élvezhessük a „gyors” internet előnyeit, de azt tapasztaljuk, hogy az ígérttel ellentétben vánszorog a letöltés, kockáról kockára megy előre kedvenc videoklipünk. Hogyan lehet ez?

  Az ”x-megás” marketingígéret és a valóságban garantált sávszélesség közötti szakadék néha megdöbbentő. Ma a szolgáltatók számára egy kormányrendelet szabja meg, hogy az általuk kínált internetes szolgáltatásnak legyen minimumfeltétele. (Ezek a paraméterek a www.nhh.hu oldalon is elérhetők.) Így adódhat, hogy esetenként a garantált minimum és a meghirdetett sávszélesség nagyon távol van egymástól. A reklámszövetséggel karöltve azt kívánjuk elérni, hogy a szolgáltatók marketingajánlatai legyenek valósághűek, a reklámüzenetek megfogalmazásai legyenek őszintébbek.

  Természetesnek gondoljuk azt, ha valaki megvásárol egy szolgáltatást egy adott meghirdetett sávszélességi paraméterrel, de az nem teljesül, akkor – még a hűségidőszakban is – módosíthassa a szerződését egy, a díjjal arányos és biztosan elérhető minőségű szolgáltatás igénybevételére.

  A hírközléspiaci verseny eredményeként a hírközlési szolgáltatások árai évek óta csökkennek miközben nő a választék. Mindez jó a fogyasztóknak, de a fokozott verseny néha olyan megoldásokat szül a szolgáltatók vagy ügynökeik részéről, amelyek nem etikusak, olykor pedig kifejezetten szabálytalanok. Az NHH figyel a visszásságokra, és ha észleli ezeket, vagy bejelentést kap róluk, megteszi a szükséges lépéseket. De nem győzzük hangsúlyozni, a hírközlési szolgáltatást megrendelő vagy módosító fogyasztónak is körültekintőnek, elővigyázatosnak kell lennie. •