A Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala HP-33458-2/2007 számú elsőfokú határozatában, majd a UPC Magyarország Kft. fellebbezése alapján lefolytatott FK-740-3/2008 számú másodfokú eljárásban - mely helybenhagyta az elsőfokú határozatot, így az ellen további fellebbezésnek helye nincs -  az internet és a VoIP alapú helyhez kötött telefon szolgáltatások jogszerűtlen megszüntetése miatt és a fenti jogsértés alapján elkövetett, a számhordozásra vonatkozó szabályok megsértése miatt összesen 40 000 000 Ft bírsággal sújtotta. A határozat szövege alant olvasható teljes egészében:

Ügyiratszám: HP-33458-2/2007.
Tárgy: piacfelügyeleti eljárás a UPC Magyarország Kft. ellen szolgáltatások megszűnésének és a számhordozási igények megtagadásának jogszerűsége tárgyában

HATÁROZAT

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala (a továbbiakban: Hatóság) piacfelügyeleti eljárásában a UPC Magyarország Kft.-t (1092 Budapest, Kinizsi u. 30-36.; cg.: 0109366290; a továbbiakban: Szolgáltató) az internet és a VoIP alapú helyhez kötött telefon szolgáltatások jogszerűtlen megszüntetése miatt és a fenti jogsértés alapján elkövetett, a számhordozásra vonatkozó szabályok megsértése miatt összesen

40 000 000 Ft, azaz negyvenmillió forint bírsággal sújtja.

A bírságot a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül köteles befizetni a Nemzeti Hírközlési Hatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00287247-00000000 számú előirányzat-felhasználási keretszámlájára. A bírság adók módjára behajtandó köztartozás. A késedelmesen megfizetett bírságot késedelmi pótlék terheli. A bírság ismételten is kiszabható. Ismételt jogsértés esetén a Hatóság a Szolgáltató vezető tisztségviselőjét bírsággal sújtani köteles, melynek mértéke 50 ezer forinttól 3 millió forintig terjedhet.

Jelen határozatot a Hatóság közzéteszi.

A határozat ellen a közléstől számított 15 napon belül a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa Elnökéhez címzett, de a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala Előfizetői Szerződések Felügyeleti Igazgatósághoz (7624 Pécs, Alkotmány u. 53.) benyújtandó fellebbezésnek van helye.
A fellebbezési illeték mértéke a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 ezer forintja után 400 forint, de legalább 5 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5 ezer forint.

I N D O K O L Á S

I.

2007. július 25. napján érkezett beadványában személyes adat azzal a kérelemmel fordult a Hatósághoz, hogy a Szolgáltató Budapest XI. kerületében és Budaörsön nyújtott Internet és VoIP alapú helyhez kötött telefonszolgáltatásának (a továbbiakban: VoIP telefonszolgáltatás) megszűnésével kapcsolatban a Szolgáltató számhordozási eljárását vizsgálja meg, és kötelezze a Szolgáltatót a számhordozásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartására. A Személyes adat kérelmét követően azonos tárgyban 2007. július 26. napján érkezett beadványában Személyes adat kérelmező is piacfelügyeleti eljárás lefolytatását kérte a Hatóságtól. A Hatósághoz a Személyes adat kérelmét megelőzően és azt követően is számos beadvány érkezett. Valamennyi beadvány arra irányult, hogy a Hatóság folytasson le eljárást annak megállapítására, hogy az Internet és a VoIP telefonszolgáltatás jogszerűen került-e a Szolgáltató által megszüntetésre, illetve a beadványok egy jelentős része kérte annak kivizsgálását is, hogy a Szolgáltató az Internet és a VoIP telefonszolgáltatás megszűnését követően jogszerűen tagadta-e meg a számhordozásra vonatkozó előfizetői igényeket. A fenti beadványok mellett a Gazdasági Versenyhivatal és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság hatáskör hiányában azonos tárgyú beadványokat tett át a Hatósághoz. A fenti beadványok alapján a Hatóság hatósági ellenőrzést folytatott le.

A Hatóság a hatósági ellenőrzés során a tényállás tisztázása érdekében határozatban kötelezte mind az EuroCable Kft-t, mind a Szolgáltatót a szükséges adatok és információk megadására, továbbá nyilatkozattételre hívta fel őket.

A hatósági ellenőrzés eredményeként a Hatóság megállapította, hogy a Szolgáltató – a felek között 2004. évben létrejött ún. internet-célú hálózat hozzáférés és közös eszközhasználati megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) alapján – a EuroCable Kft. hálózatának felhasználásával 1638 előfizetőnek Internet és 644 előfizetőnek VoIP telefonszolgáltatást (a továbbiakban: Szolgáltatás) nyújtott.
A Szolgáltató és az EuroCable Kft. egybehangzó nyilatkozata szerint a Megállapodást az EuroCable Kft. 2006. november 29-én kelt levelében 180 napos határidővel felmondta, és a levelet faxon és postai úton is megküldte a Szolgáltatónak. A Hatóság az ellenőrzési eljárás alapján megállapította, hogy Szolgáltató nyilatkozatában említett azon hivatkozás, hogy ő az EuroCable Kft. felmondását a becsatolt tértivevény másolat tanúsága szerint 2006. december 5-én vette át, és ezért a felmondási időszak kezdő időpontja nem 2006. november 29-e, alaptalan, mivel a becsatolt felmondás eredeti szövege a következőeket tartalmazta:
„A fenti Megállapodás 6.4 pontja alapján a EuroCable Kft. képviseletében ezúton bejelentem, hogy a EuroCable Kft. a Megállapodást a mai naptól számított 180 napos felmondási idővel megszünteti”, azaz a felmondási idő kezdő időpontja a levél keltezésének tanúsága szerint 2006. november 29 napja volt. A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy a Szolgáltató legkésőbb a felmondásról szóló levél postai átvételét követően, tehát 2006. december 5. napját követően tudatában volt a Megállapodás felmondásának, és annak is, hogy a felmondásban foglalt 180 napos határidő 2007. május 29-én lejár. A felek között – tekintettel a Megállapodásban a Szolgáltató javára kikötött elővásárlási jogra – a felmondási időszak alatt folyamatos egyeztetések folytak a hálózat megvásárlásával, eladásával kapcsolatban, azonban a tárgyalások nem vezettek eredményre. A fentieken túl a Szolgáltató HP-21051-3/2007. számon iktatott nyilatkozatának 2. számú mellékletében szerepel egy olyan 2007. május 18-i keltezésű az EuroCable és egy másik szolgáltató (a továbbiakban: harmadik szolgáltató) által küldött levél, amelyből az is kiderült, hogy az EuroCable Kft. és a harmadik szolgáltató – érzékelve a Szolgáltató azon magatartását, hogy az EuroCable Kft. által meghatározott felmondási időszak alatt a Szolgáltató az előfizetői szerződéseket egyáltalán nem kezdte el felmondani – felajánlotta a Szolgáltatónak, hogy „az előfizetői érdekek érvényesülése érdekében” Szolgáltató számára a 180 napos felmondási határidőn túl további 60 napot biztosít az előfizetőkkel kapcsolatos jogviszonyának rendezésére. Ezzel a lehetőséggel a Szolgáltató azonban nem élt.

Az EuroCable Kft. végül a felmondás elküldését követő 180. napon, azaz 2007. május 29. napján a Szolgáltató szolgáltatási lehetőségét megszüntette, és a hálózaton a harmadik szolgáltató számára tette lehetővé az előfizetői szolgáltatások nyújtását.

A Szolgáltató – az ellenőrzési eljárás során tett nyilatkozata szerint – nem látta veszélyeztetve a vele szerződéses jogviszonyban lévő előfizetők felé az előfizetői szerződésekben meghatározottak teljesítését, tekintettel az EuroCable Kft.-vel folyamatban lévő – a hálózat eladásra vonatkozó – tárgyalásokra, és ezért nem intézkedett az előfizetői szerződések felmondásáról. Állítása szerint csak 2007. május 29-ét követően előfizetői bejelentések alapján jutott tudomására szolgáltatásainak ellehetetlenülése. A kialakult körülményről a következő napon internetes weboldalán elhelyezett egy tájékoztatást, illetve az érintett előfizetőknek részletes tájékoztató levelet (a továbbiakban: Tájékoztató) küldött. A Szolgáltató a szolgáltatás megszűnéséről az IVR (Interactive Voice Response, interaktív hangos információs) rendszerén is adott tájékoztatást. A levélben megküldött tájékoztatóban a Szolgáltató arról értesítette az előfizetőket, hogy 2007. május 29. napját követően érdekkörén kívülálló műszaki okok miatt az előfizetői szolgáltatásokat nem tudja nyújtani, ezért a szerződések lehetetlenülés miatt megszűntek. A Szolgáltató a Tájékoztatóban arról is értesítette az előfizetőket, hogy intézkedéseket hozott az őket ért esetleges károk enyhítésére. Ennek keretében időarányosan visszafizette az előre megfizetett havidíjak szolgáltatással nem ellentételezett részét, továbbá biztosította az előfizetők saját chello e-mail fiókjában és webtárhelyén tárolt leveleinek és egyéb anyagainak megőrzését, és az ahhoz történő hozzáférést 2007. augusztus 31-ig.
A Szolgáltató – a hatósági ellenőrzés során tett – nyilatkozatában elismerte, hogy az általános szerződési feltételeiben (továbbiakban: ÁSZF) nem szerepel a szolgáltatás lehetetlenülésére hivatkozó szerződés megszűnési indok.

A nyilatkozatok és a feltárt tényállás alapján megállapítható, hogy a szolgáltatás megszűnését megelőzően az előfizetők semmilyen információval nem rendelkeztek arról, hogy 2007. május 29-ét követően az általuk szerződés alapján igénybe vett szolgáltatás megszűnik. Az EuroCable Kft. intézkedését követően a Szolgáltató Internet és VoIP alapú helyhez kötött telefonszolgáltatása megszűnt, és az addigi előfizetői hozzáférési pontokon egyes előfizetők számára a harmadik szolgáltató szolgáltatása vált elérhetővé, amely szolgáltatóval azonban az előfizetők nem álltak szerződéses jogviszonyban, más előfizetők pedig szolgáltatás nélkül maradtak. Az új szolgáltató szolgáltatásának igénybe vételéhez az előfizetőknek azonban új előfizetői szerződéseket kellett kötniük.
A Hatósághoz érkezett beadványok szerint a 2007. május 29-ét követően a szolgáltatások kimaradása – függetlenül a szolgáltatás típusától – 1-2 naptól 1-2 hétig is eltartott. Az EuroCable Kft. és a harmadik szolgáltató közös közleményében arról tájékoztatta az érintetteket, hogy a szolgáltatások igénybevételéhez új előfizetői szerződés megkötése szükséges. A kialakult helyzetben a harmadik szolgáltató munkatársai folyamatosan kötötték a szerződéseket és cserélték az eszközöket, lehetőségükhöz mérten igyekeztek a szolgáltatásokat elérhetővé tenni. A kérelemre indult eljárásokban a Hatóság megállapította, hogy a szolgáltatás megszűnését követően a Szolgáltató az előfizetők számhordozási igényeit elutasította. Az érintett előfizetők számhordozási igénye elutasításának indokául a Szolgáltató az előfizetői szerződés megszűnésére hivatkozott. Ennek következményeként számhordozásra egyik előfizető vonatkozásában sem került sor, az új szolgáltatóval a VoIP telefonszolgáltatásra kötött szerződések az érintettek számára megváltozott elérhetőséget tudtak csak biztosítani. A hivatalból folytatott hatósági ellenőrzési eljárás során a Hatóság a fentiekkel azonos tényállást állapított meg a Szolgáltató számhordozhatóság biztosításával kapcsolatos eljárása tekintetében.

A hatósági ellenőrzés során a Hatóság a feltárt tényállás alapján valószínűsíthető jogsértést állapított meg, ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályiról szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 94. § (1) bekezdés b) pontja alapján hivatalból is megindította eljárását a Szolgáltató ellen.

Tekintettel arra, hogy kérelmekben foglalt valamennyi kérdés a hatósági ellenőrzés és az az alapján megindított hatósági eljárás során is felmerült, és tisztázásra is került, valamint arra, hogy a kérelmekben szereplő valamennyi petitummal azonos tartalmú beadványokat a Hatóságnak a hivatalból folytatott eljárásban egyébként is el kellett bírálnia, a fenti kérelmek alapján indított ügyek és a hivatalból indított hatósági ügyben felmerült egymáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó valamennyi érdemi kérdés tekintetében a Hatóság egy határozatot hozott.

II.

A Hatóság hatáskörét az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 17. § (2) bekezdés szerinti 10. § m) pontja alapozza meg. Az Eht. 67. § (1) és (7) bekezdései értelmében a Hatóság a felhasználók jogainak érvényesülése érdekében hatósági jogkörében, hatósági felügyeleti ellenőrzés keretében piacfelügyeleti tevékenységet végez. Az Eht. 68. § (3) bekezdés a) pontja felhatalmazza a Hatóságot, hogy a jogszabályban, a Hatóság határozatában, a szolgáltatók általános szerződési feltételeiben foglaltaktól való eltérés esetén szankciót alkalmazzon.

Az előfizetői szerződés bár polgári jogi szerződésnek minősül, azonban annak legtöbb eleme, és annak megkötésével, módosításával és megszüntetésével kapcsolatos valamennyi eljárás az Eht. közjogi szabályai által szigorúan és teljes körűen korlátozott. Ennek megfelelően az Eht. 127. § (3) bekezdése szerint az előfizetői szerződésekre a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit az Eht.-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A fentiek és az Eht. személyi hatálya folytán az előfizetői szerződések megszűnésével és megszüntetésével kapcsolatos valamennyi szolgáltatói magatartást a Hatóság jogosult megítélni.

Az előfizetői szerződés megszűnésének körülményeire vonatkozó szabályozás kiemelt jelentőségét és fontosságát igazolja, hogy az Eht. mind az egyedi előfizetői szerződésben, mind az ÁSZF-ben is kötelező tartalmi elemként határozza meg az előfizetői szerződés megszüntetésének feltételeit. Az előfizetői érdekek védelme miatt kötelező tartalmi elemként az egyedi előfizetői szerződés vonatkozásában az Eht. 129. § (6) bekezdés i) pontja tartalmazza, míg az ÁSZF vonatkozásában az Eht. 131. § k) pontja további speciális rendelkezéseket határoz meg a szerződés megszűnésének eseteit és feltételeit illetően. Az Eht. 129. §-ából, 131. §-ából, de különösen a 134. § (11) bekezdéséből pedig következik, hogy a szolgáltató ÁSZF-jének kötelezően tartalmaznia kell az előfizetői szerződések megszűnésének valamennyi esetét.

Az Eht. 134. § (1)-(9) bekezdése részletesen tartalmazza azokat az eseteket, amelyek alapján az előfizetői szerződés megszűnik. Az Eht. alapján így az előfizetői szerződés megszűnik:

• a határozatlan idejű szerződés esetében az előfizető felmondásával;
• a szolgáltató rendes felmondásával, amelynek időtartama nem lehet kevesebb, mint 60 nap; és
• a szolgáltató rendkívüli felmondásával.
  

Az Eht. 134. § (11) bekezdése szerint továbbá az előfizetői szerződés megszűnése egyes eseteinek az Eht. 134. § (1)-(9) bekezdéseiben nem szabályozott feltételeit a szolgáltató az ÁSZF-ében határozza meg.
Az előfizetői szerződés megszűnésének eseteit és feltételeit a Szolgáltató – az ellenőrzés tárgyát képező esemény bekövetkeztének időpontjában hatályos, érintett szolgáltatásokra vonatkozó – általános szerződési feltételeinek 11. pontja tartalmazza. Ezen belül a lehetséges megszűnési eseteket az ÁSZF 11.1. alpontja az alábbi felsorolás szerint határozza meg:

• a szerződésben meghatározott idő elteltével,
• a szolgáltató jogutód nélküli megszűnésével,
• egyéni előfizető elhalálozása esetén, ha nincs átírásra jogosult örökös,
• szolgáltatói és előfizetői rendkívüli felmondással,
• szolgáltatói rendes felmondással,
• a felek közös megegyezésével.
  

A fentiek alapján az Eht. egyáltalán nem, a Szolgáltató ÁSZF-e pedig csak a fent felsoroltak közül az első három esetben ismeri az előfizetői szerződés automatikus megszűnését. A Szolgáltató továbbá nem kötött az előfizetőkkel olyan egyedi előfizetői szerződést sem, amelyben meghatározott volna egy bontó feltételt arra az esetre, ha közte és a EuroCable Kft. közötti folyamatos egyeztető tárgyalások számára nézve kedvezőtlenül alakulnak, akkor a Szolgáltató és az előfizetők szerződéses jogviszonya megszűnik. Sem az Eht., sem a szolgáltató ÁSZF-e nem tartalmaz tehát olyan okot, amely alapján az előfizetői szerződés automatikusan megszűnne abban az esetben, ha a Szolgáltató által hivatkozott előre nem látható és el nem hárítható meghatározott külső ok („lehetetlenülés”) miatt nem tudja tovább szolgáltatását nyújtani. Nem is tartalmazhat, hiszen erre az esetre ugyanis az Eht. a megszűnés helyett a szünetelés intézményét ismeri. Ha tehát egy előre nem látható és el nem hárítható meghatározott külső ok miatt a szolgáltató úgy látja, hogy ez további szolgáltatását lehetetlenné teszi, akkor jogszerűen csak felmondással szüntetheti meg az előfizetői jogviszonyt, de a felmondási idő elteltéig nem hivatkozhat jogszerűen az előfizetői szerződések megszűnésére, és az előfizetői jogviszony fennállásából eredő kötelezettségeinek eleget kell tennie, azaz az Eht. 128. § (1) bekezdése szerint az előfizetői jogviszony fennállása alatt – a szünetelés esetét kivéve – az előfizetőnek köteles szolgáltatást nyújtani.

A feltárt tényállás és a fentiekben kifejtettek alapján azonban megállapítható volt, hogy a Szolgáltató többszörös jogsértést követett el, amely a következőkben részletezhető:

1. A Szolgáltató úgy hivatkozott a szolgáltatás „lehetetlenülésére” és az előfizetői szerződések megszűnésére, hogy az EuroCable Kft. felmondásának 2006. december 5. napján történő kézhezvételét követően tudomással bírt arról, hogy a kérdéses hálózaton 2007. május 29. napját követően nem tud majd szolgáltatást nyújtani. Ebben az esetben – a Szolgáltató hivatkozásával ellentétben – nyilvánvalóan nem beszélhetünk előre nem látható és el nem hárítható meghatározott külső okról (amely a fentiekben kifejtettek alapján legfeljebb a szolgáltatás szünetelését, de nem automatikus megszűnését eredményezte volna), mivel a Szolgáltató tudta, hogy ha nem tud megállapodni a hálózat megvásárlásáról, akkor a felmondási idő elteltét követően nem tud majd szolgáltatást nyújtani az adott hálózaton. Mindezek ellenére az előfizetői szerződések elektronikus hírközlésére vonatkozó szabályoknak megfelelő megszüntetéséről nem intézkedett, hanem az előfizetőket a jogviszonyuk olyan megszűnési módjáról tájékoztatta már a szolgáltatás megszűnését követően, amelyet elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályok nem engednek meg számára. A Hatóság a Szolgáltató által 2007. május 29. napját követően kiküldött tájékoztató leveleit nem értékelhette felmondásként, egyrészt azért, mert a hatósági ellenőrzés során maga a Szolgáltató nyilatkozott úgy, hogy az előfizetői szerződések nem kerültek felmondásra, másrészt azért, mert a „szolgáltatás lehetetlenülésével” kapcsolatos tájékoztató levelek – még ha a lehetetlenülést felmondási indoknak is tekintjük – nem feleltek meg a Szolgáltató ÁSZF-ének 11.3.3. pontjában b) pontjában foglalt azon formai követelményeknek, amely szerint a felmondásnak tartalmaznia kell a felmondási időt, a felmondási idő lejártának napját. A fentiek alapján tehát a szolgáltató megsértette az Eht. 134. §-át, hiszen az előfizetői jogviszonyok általa feltételezett megszüntetését az Eht. és az ÁSZF-e által sem ismert fiktív okra alapította.
2. A Szolgáltató fenti magatartásával megszegte az Eht. 128. § (1) bekezdését is. Tekintettel arra, hogy az Eht.-ban és az ÁSZF-ében nem szereplő megszűnési okra való hivatkozás nyomán az előfizetői jogviszonyok nem szűntek meg jogszerűen, és ezek a jogviszonyok az Eht. 134. § (2) bekezdéséből következően még akkor is fennmaradtak volna legalább 60 napig, ha a Szolgáltató 2007. május 29-én felmondta volna az előfizetői jogviszonyokat. Így a szolgáltatót az előfizetői jogviszonyok jogszerűtlen megszüntetése miatt 2007. május 29. napját követően is szolgáltatásnyújtási kötelezettség terhelte.
3. A Szolgáltató azzal, hogy a szolgáltatás megszűnéséről csak annak tényleges megszűnését követően tájékoztatta előfizetőit és azzal, hogy nem tett semmilyen tőle elvárható lépést annak érdekében, hogy arról az általa legkésőbb 2006. december 5. napjától ismert tényről, hogy a szolgáltatása 2007. május 29. napjától megszűnhet az érintett előfizetőket tájékoztassa, súlyosan megsértette az előfizetők Eht. 2. § bd) és bf) pontjaiban alapelvi szinten rögzített jogait. A Szolgáltató fenti magatartása ugyanis egyértelműen meggátolta az előfizetőket abban, hogy a szolgáltatások igénybevételi feltételeivel kapcsolatban megbízható, átlátható és naprakész információt kapjanak, illetve hogy ebből következően szabadon választhassanak az általuk igénybe vett szolgáltatók és szolgáltatások között, mivel felmondási idő hiányában ezekről eleve tájékozódni sem tudtak.
   

Az Eht. 68. § (1) bekezdése értelmében a Hatóság a fokozatosság elvét követve, a jogsértéssel arányos szankciót alkalmaz. Ezen elv alkalmazása során figyelembe kell venni, hogy a szankció alkalmazását megelőzően alkalmazható-e a 68. § (2) bekezdése szerinti felhívás intézménye. Az előfizetői szerződések megszűnésével kapcsolatban a Szolgáltató által elkövetett jogsértések elhárítása a Szolgáltató jogszerű magatartásra kötelezésével nem lehetséges, abból következően, hogy a szolgáltatás jelen határozat közlését követő jogszerű felmondása már nem orvosolhatja a Szolgáltató azon jogsértését, hogy az előfizetőknek nyújtott szolgáltatás a múltban jogszerűtlenül került megszüntetésre. A Hatóság tehát a jogszerű magatartás tanúsítására a Szolgáltatót nem tudja felhívni, tekintettel arra, hogy nincs mód a jogszerű állapot megteremtésére, a reparatív szankció nem eredményezné sem az eredeti állapot helyreállítását, sem – annak lezárult jellegére tekintettel - a jogsértés abbahagyását. A Hatóságnak azonban egyrészt a jövőbeli jogsértésektől való visszatartás céljából, másrészt az elkövetett jogsértés megbüntetése céljából a jogsértéssel arányos szankciót kell alkalmaznia, vagyis az elkövetett jogsértés nem maradhat jogkövetkezmény nélkül. Így a Hatóság represszív szankciót alkalmazott, amikor piacfelügyeleti bírság kiszabásának lehetőségével élt, mert a további jogsértéstől való visszatartást a Hatóság bírság szankció alkalmazásával tartja csak elérhetőnek.

III.

A tényállás tisztázása során megállapításra került továbbá, hogy a Szolgáltató a szolgáltatás megszűnését követően felmerült számhordozási igények teljesítését (mint átadó szolgáltató) több esetben arra való hivatkozással tagadta meg, hogy az előfizető és a Szolgáltató között már nem áll fenn előfizetői jogviszony. A számhordozhatóság szabályairól szóló 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szerint a számhordozási eljárás során a számhordozást kérő előfizetőnek az átadó szolgáltatóval szerződéses viszonyban kell állnia.
A számhordozási igény megtagadására ebben az esetben kizárólag a Rendelet 5. § (9) bekezdésében tételesen felsorolt esetekben van lehetőség, vagyis az átadó szolgáltató a számhordozási igényt csak abban az esetben tagadhatja meg, ha

• „a) az előfizetőnek az átadó szolgáltatóval szemben lejárt számlatartozása van, amelyre nézve az átvevő szolgáltató a (10) bekezdés szerint nem nyilatkozott, vagy
• b) az előfizetőnek az átadó szolgáltató és az előfizető közötti, a szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb, így különösen kedvezményesen értékesített készülékkel kapcsolatos szerződésből eredő lejárt tartozása van, amelyre nézve az átvető szolgáltató a (10) bekezdés szerint nem nyilatkozott, vagy
• c) a számhordozást kérő előfizető nem azonosítható a (3) bekezdésben meghatározott dokumentumok alapján”
  

Tekintettel arra, hogy Hatóság a fenti II. pontban megállapította, hogy a Szolgáltató általa meghatározott, az Eht. és az ÁSZF-e által nem ismert okra alapította az előfizetői szerződések megszűnését, valamint arra, hogy ezáltal az előfizetői szerződések jogszerűen nem kerültek megszüntetésre, a szolgáltató továbbra is szerződéses viszonyban állt az érintett előfizetőkkel. Attól függetlenül, hogy magát az Internet és VoIP telefonszolgáltatást a Szolgáltató hálózat hiányában nem tudta nyújtani, a jelen határozat II. pontjában kifejtettek miatt az Eht. 128. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatási kötelezettsége még fennállt az előfizetők felé, amelynek keretében minden olyan egyéb igényt teljesítenie kellett volna, amely a szolgáltatás nyújtásához kapcsolódik, és a hírközlő hálózat hiányában is megvalósítható. A számhordozás biztosítása tipikusan ide tartozik, hiszen a Szolgáltató ez előfizetői jogviszony fennállása alatt hálózati hozzáféréstől függetlenül (pl. szünetelés alatt is) köteles a számhordozási igényeket teljesíteni, és azokat csak a Rendelet 5. § (9) bekezdésében taxatíven felsorolt esetekben utasíthatja el.
Megállapítható, hogy a Szolgáltató a fentiek alapján jogszerűen nem utasíthatta volna el a számok átadására irányuló előfizetői igényeket, így megsértette a számhordozás szabályaira vonatkozó fentebb idézett jogszabályi rendelkezéseket, és megsértette az élő előfizetői jogviszonyokkal rendelkező, és számhordozási igényt bejelentő előfizetőknek az Eht. 150. §-a által törvényi szinten biztosított számhordozás biztosításához fűződő jogát.

A számhordozás lehetőségének biztosítására vonatkozó jogsértés tekintetében a Hatóságnak ugyancsak figyelembe kellett vennie, hogy ezen jogsértés esetén van-e mód arra, hogy a szankció alkalmazását megelőzően az Eht. 68. § (2) bekezdése szerinti felhívás intézményét alkalmazza. A feltárt tényállás alapján megállapítható, hogy a felhívás intézménye ezen jogsértéssel kapcsolatban sem alkalmas a Szolgáltató által elkövetett jogsértések elhárítására, hiszen a számhordozási igények teljesítése értelemszerűen egy múltbeli időpontra vonatkozik, amely időpontban a Szolgáltató jogszerűtlenül tagadta meg az ilyen igények teljesítését. Ennek megfelelően a Szolgáltató jogsértését nem teszi meg nem történtté, ha utólag a számhordozási igényeket teljesíti, hiszen jogsértésével az az alapvető előfizetői igény is megsértésre került, hogy a szolgáltatóváltás esetében ne csak a szolgáltatás, hanem a számhordozás is szünetmentesen történjen meg. A felhívás jogintézménye továbbá jelen esetben azért sem alkalmazható, mert egyrészt a jogsértés óta eltelt idő alapján feltételezhető, hogy a korábban számhordozást igénylő előfizetők már új szolgáltatóra váltottak és új előfizetői számmal rendelkeznek, másrészt a Hatóság előtt ismert tény, hogy a Szolgáltatót bizonyos számhordozási igénnyel érintett korábbi előfizetői számok tekintetében a számhasználati jogosultság már nem illeti meg, tehát a jogsértés utólagos reparálása ezekben az esetekben eleve kizárt.
A Hatóságnak azonban egyrészt a jövőbeli jogsértésektől való visszatartás céljából, másrészt az elkövetett jogsértés megbüntetése céljából itt is a jogsértéssel arányos szankciót kellett alkalmaznia. Így a Hatóság ezen jogsértés tekintetében is represszív szankciót alkalmazott, amikor piacfelügyeleti bírság kiszabásának lehetőségével élt, mert a további jogsértéstől való visszatartást illetve az elkövetett jogsértés megbüntetését a Hatóság bírság szankció alkalmazásával tartja csak elérhetőnek.

A Hatóság ugyanakkor felhívja a Szolgáltató figyelmét arra, hogy az üggyel érintett előfizetői jogviszonyok elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak megfelelő megszüntetéséig továbbra is terheli ilyen irányú előfizetői igény esetén a számhordozással kapcsolatos kötelezettség azon előfizetői számok tekintetében, ahol a számhasználati jog továbbra is a Szolgáltatót illeti meg. A Hatóság felhívja továbbá a Szolgáltató figyelmét arra is, hogy ilyen irányú számhordozási igény megtagadása a Hatóság további hivatalbóli eljárását és további bírság kiszabását vonhatja maga után.

IV.

A Hatóság az Eht. 68. § (1) és (3) bekezdés a) pontja alapján a Szolgáltatót a szolgáltatása megszűnésével kapcsolatos jogsértő magatartása és a számhordozással kapcsolatos jogsértő magatartása miatt összesen 40 000 000 Ft, azaz negyvenmillió forint, bírsággal sújtotta, amely a maximálisan kiszabható bírság összegének Üzleti titok %-a.

Miután a Hatóság a tényállást tisztázta, az ügy egyedi tényállási elmeit, bizonyítási eszközeit, körülményeit egymással egybevetve értékelte a Szolgáltató által elkövetett jogsértések súlyát, meghatározta a figyelembe vételre kerülő mérlegelési szempontokat, ezeket a tényállási elemekkel és az ügy egyedi sajátosságaival összevetette, és megállapította az ügyben a konkrét, egyedi bírság összegét.

Az Eht 68. § (3) és (4) bekezdésének, a 33. § (1) bekezdésének és a 33. § (2) bekezdés a) pontjának együttes értelmezéséből következően a Hatóság mind a bírság kiszabásának megítélésénél, mind a bírság mértékének megállapításánál mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A Hatóságot ennek megfelelően az Eht. 33. § (1) bekezdésében foglalt mérlegelési szempontok kötik, de az Eht. nem határozza meg azt, hogy a felsorolt szempontok jogsértő általi bizonyos fokú kimerítése hogyan befolyásolja a bírság összegét, illetve, hogy a Hatóság a kiszabható bírságösszeg minimumát és maximumát hogyan veheti figyelembe a jogsértés szempontjából. Ezért a bírságösszeg meghatározása mindig az egyedi ügyhöz köthető, az ügyben felderített tényállás egyedi sajátosságainak az Eht. 33. § (1) bekezdésben meghatározott mérlegelési szempontokkal történő összevetéséből adódik.

A bírság összegének megállapítása során tehát a Hatóság az Eht. 33. § (1) bekezdése alapján főként azt vizsgálta, hogy a jogsértés elektronikus hírközlési piacra gyakorolt hatása, a jogsértéssel személyhez fűződő jogában vagy vagyonában sértett vagy veszélyeztetett felhasználók száma, az érdeksérelem mértéke, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltató által a jogsértéssel elért vagyoni előny közül mely szempontokat és milyen mértékben lehet figyelembe venni a Szolgáltató jogsértései szempontjából, és azok miképpen befolyásolhatják a kiszabható bírság összegét. A Hatóság a bírság kiszabásánál szem előtt tartotta, hogy a kiszabott bírság alkalmas legyen a Szolgáltató további jogsértéstől való visszatartására.

1. A szolgáltatás megszüntetésével kapcsolatos jogsértő magatartásának elektronikus hírközlési piacra gyakorolt hatása értékelésekor, a Hatóság a bírság összegét növelő tényezőként értékelte, hogy a Szolgáltató a tényállás során feltárt magatartás tanúsításával olyan többszörös jogsértést követett el, amely az Eht. által biztosított jogaikban, és ezen belül is részben alapelvi szinten biztosított jogaik érvényesítésében korlátozta az érintett előfizetőket.
   A Szolgáltató azon jogsértése, hogy az előfizetői szerződéseket nem mondta fel, különösen súlyos az elektronikus hírközlési piacra gyakorolt hatás szempontjából, mivel több mint 2000 előfizető számára teremtett teljesen bizonytalan helyzetet. Az előfizetők így egyrészt nem voltak tisztában azzal, hogy szerződéses jogviszonyuk fennáll-e még vagy nem, másrészt – ennek okaként – megfelelő információ hiányában nem volt idejük és lehetőségük felkészülni, dönteni és szabadon szolgáltatót választani úgy, hogy a kívánt szolgáltatást a számukra legkedvezőbb feltételekkel, továbbra is megszakítás nélkül igénybe vehessék. Az előfizetők már csak a szolgáltatás megszűnése után értesültek arról, hogy az eddigi Szolgáltató helyébe más szolgáltató lépett, és így az előfizetők döntését nagymértékben befolyásolta, hogy a gyors döntési kényszerhelyzetben nem tudtak tájékozódni más szolgáltatókról, szolgáltatásokról. Ezért a Szolgáltató jogsértő magatartása tulajdonképpen meggátolta a piacon lévő többi szolgáltatót abban, hogy a szolgáltatással már nem rendelkező érintetteket ajánlataikkal megkeressék, és velük esetleg szerződést kössenek.
   Ezt a jogsértést a Szolgáltató azzal is súlyosította, hogy HP-21051-3/2007. számon iktatott nyilatkozatának 2. számú mellékletében foglalt EuroCable Kft és a harmadik szolgáltató által közösen megtett ajánlatát, – amely az előfizetőkkel kapcsolatos jogviszonyának rendezésére nyitva álló 2007. május 29-i határnapot további 60 nappal hosszabbította volna meg – elutasította. A Hatóság a bírság kiszabása során különösen jelentős – a bírságot súlyosító – jogsértésként volt kénytelen értékelni a Szolgáltató fenti magatartását, mivel a Szolgáltató ezen cselekményével kifejezetten előnytelen, zavaros helyzetbe hozta előfizetőit, és az új szolgáltatást nyújtó harmadik szolgáltatót. Az ajánlat elfogadásával és az előfizetői szerződések ezt követő jogszerű megszüntetésével megelőzhette volna valamennyi feltárt jogsértést úgy, hogy mentesül annak jogkövetkezményei alól is.
   
   Azáltal, hogy a Szolgáltató nemcsak, hogy nem mondta fel a jogviszonyokat, de nem tett eleget annak az alapvető kötelezettségének sem, hogy a szolgáltatás megszűnéséről kellő időben – még a szolgáltatás befejezése előtt –, egyáltalán tájékoztatassa az előfizetőket, az előfizetők Eht. 2. § b) pontjának bb), bd) és bf) alpontjaiban foglalt alapelvi szinten rögzített jogainak érvényesülését is gátolta, mivel az érintettek a megfelelő információk hiányában nem voltak abban a helyzetben, hogy tudatos fogyasztói döntést hozzanak, és válasszanak az elérhető hírközlési szolgáltatások között. A fenti jogok megsértésének piacra gyakorolt hatása nagyon jelentős, hiszen a hírközlési piac liberalizálását mind alapelveiben, mind konkrét szabályaiban megtestesítő Eht. alapvető végső célja, hogy a fogyasztók megfelelő informáltságán keresztül lehetővé váljon az elektronikus hírközlési piac valamennyi szegmensében a korlátozások nélküli szolgáltatóváltás és a legkedvezőbb díjat és feltételeket tartalmazó szolgáltatások korlátozás nélküli elérése.
   A Szolgáltató azon jogsértése továbbá, hogy az Eht. 128. § (1) bekezdésének foglalt kötelezettségét figyelmen kívül hagyva, nemcsak a szolgáltatási kötelezettségnek nem tett eleget, hanem jogszabály erejénél fogva egyébként teljesítendő és technikailag is teljesíthető (hiszen a számhordozási igények benyújtásának időpontjában a kérdéses előfizetői telefonszámokra vonatkozó a számhasználati jog még a Szolgáltatót illette meg) számhordozási igényeket is megtagadta önmagában is különösen súlyosnak tekintendő, tekintettel arra, hogy az előfizetőknek az Eht. 150. §-a által törvényi szinten biztosított jogát korlátozta, amely jognak kiemelt szerepét biztosítja az is, hogy az azonosítókkal való gazdálkodás kizárólagos állami feladatot képez. A számhordozhatósági szabályok megsértését, a Hatóság mindig a bírság összegét növelőtényezőként kell, hogy értékelje. Ennek oka, hogy az elektronikus hírközlési szabályozás és liberalizáció elsődleges, kiemelt célja a hatékony és fenntartható verseny megteremtése, így mindig nagyobb súllyal értékelendő az elektronikus hírközlési szabályozás valamely lényeges olyan kötelezettségének megsértése, amelynek célja a verseny megteremtése. A számhordozási igények jogszerűtlen megtagadása tehát mindig alapvetően befolyásolja az adott piaci szegmensben a versenyt, és annak szolgáltató-váltáshoz való szükségszerű kapcsolódása egyben azt is okozza, hogy a jogos számhordozási igényekkel kapcsolatban tanúsított jogszerűtlen szolgáltatói magatartások visszafordíthatatlan következményeket okoznak, tekintettel arra, hogy ilyen esetben az előfizető kénytelen új számot igényelni.
   
   Így a Szolgáltató jogsértő magatartása a jogszabályban foglalt alapelvek érvényesülésének, a szolgáltatók és szolgáltatásaik előfizetők által szabadon történő választási és döntési jogainak korlátozása miatt és a számhordozás mint alapvető előfizetői jog jogszerűtlen megtagadása hatást gyakorolt az elektronikus hírközlési piacra, amit a Hatóság a bírság mértékének megállapításakor mind a szolgáltatás megszüntetésével kapcsolatos jogsértő magatartás, mind pedig a számhordozással kapcsolatos jogsértő magatartás tekintetében a Szolgáltató terhére értékelt.
   
2. A Hatóság megállapította, hogy a Szolgáltató a szolgáltatás jogszerűetlen megszüntetésével kapcsolatos jogsértése tekintetében a jogsértéssel vagyonában sértett vagy veszélyeztetett felhasználók száma kiemelten vizsgálandó mérlegelési szempont. A Szolgáltató a magyarországi hírközlési piacon 223 298 Internet előfizetővel, és 103 491 VoIP telefon előfizetővel rendelkezik (2007. június 30-i állapot). Jelen ügyben az érintett előfizetők száma 1638 Internet előfizető, valamint 644 VoIP telefon előfizető, tehát a Szolgáltató egy igen jelentős számú előfizetői csoport kárára követte el a jogsértő magatartást. A jogsértéssel érintett előfizetők száma nemcsak a Szolgáltató előfizetőinek összesített számához viszonyítva, de abszolút mértékben is magasnak tekinthető.
   A számhordozással kapcsolatos jogsértés a feltárt tényállás alapján 24 főt érintett, amely számot a Hatóság mint a bírság összegét megalapozó, de nem súlyosbító szempontként értékelt. A Hatóság azonban az előfizetők számát azért kellett, hogy a bírság összegét megalapozó tényezőként értékelje, mert a feltárt tényállás alapján egyértelműen valószínűsíthető, hogy a Szolgáltató a fentebb kifejtett jogszerűtlen indokra való hivatkozással valamennyi érintett előfizető számhordozási igényét megtagadta volna. Így valószínűsíthetően csak a külső körülmények (a számhordozást igénylő előfizetők relatíve alacsony száma) gátolták a Szolgáltatót abban, hogy a számhordozási igények teljesítése tekintetében további jogsértéseket kövessen el.
   
   Az internet és a VoIP telefonszolgáltatás az adott területen a Szolgáltató kellő időben történő tájékoztatásának hiánya miatt nem lehetett folyamatos, az előfizetők a szolgáltató jogszerűtlen magatartása miatt az említett hírközlési szolgáltatásokat nem tudták igénybe venni. Az érintett előfizetők az említett hírközlési szolgáltatások útján más fogyasztókkal kapcsolatot nem létesíthettek önhibájukon kívül, amíg nem kötöttek új szerződést az említett szolgáltatásokra vonatkozóan. Addig használt és mások számára ismert e-mail címeik és telefonszámaik megszűntek, az új szerződés új elérhetőséget jelentett. Ez a változás hátrányosan érintette az előfizetőket, mert kellő időben nem tájékoztathatták elérhetőségeik változásáról ismerőseiket, partnereiket, így a jogsértés közvetlenül sértette és/vagy veszélyeztette a felhasználók vagyonát. Az érdeksérelem mértékénél a bírság növelő tényezőként kellett értékelnie a Hatóságnak, hogy az előfizetők zöme kizárólag azért jutott abba a helyzetbe, hogy szolgáltatás nélkül maradt, nem volt lehetősége a szolgáltatások és szolgáltatók között választani, mert a Szolgáltató a minimálisan elvárható tájékoztatási kötelezettségnek sem tett eleget, tehát még arra sem adott lehetőséget, hogy az előfizetők maguk szüntessék meg az előfizetői jogviszonyaikat. Ez az érdeksérelem mértékét jelentősen növelte, hiszen az előfizetők a szolgáltatás tényleges megszűnését megelőzően nem voltak abban a helyzetben, hogy egyáltalán megelőző lépéseket tegyenek a jövőben kialakuló helyzet megoldása érdekében.
   
   A számhordozásra vonatkozó jogsértés esetében az érdeksérelem, mint a bírság összegének meghatározásánál figyelembe veendő szempont minden esetben mérvadó abból következően, hogy a Szolgáltató ilyen esetben az elektronikus hírközlési szabályozás valamely lényeges olyan kötelezettségének megsértését követi el, amelynek célja a verseny megteremtése. Az érdeksérelem jelen esetben is fennáll, hiszen a számhordozás jogszerűtlen megtagadása miatt az előfizetők – azon felül, hogy szolgáltató és szolgáltatások között sem választhattak a szolgáltatás megszűnését követően – abba a kényszerhelyzetbe kerültek, hogy akaratuk ellenére új előfizetői számokat kellett igényelniük, a magánszemélyeknek valamennyi érintett személy felé, az üzleti előfizetőknek pedig valamennyi szerződéses partnerük felé ezt a kényszerű változást jelezni kellett. Így az érintett előfizetők valószínűsíthetően hosszabb-rövidebb ideig más előfizetők számára elérhetetlenek voltak, annak ellenére, hogy a Szolgáltatónak az előfizetői jogviszonyok jogszerűtlen megszüntetése miatt továbbra is fennállt volna velük szemben a szolgáltatási kötelezettsége és így a számhordozás biztosításának kötelezettsége is.
   A számhordozási igények megtagadásával kapcsolatos jogsértés esetén az érdeksérelemre vonatkozó mérlegelési szempont értékelése során a Hatóság nemcsak azt volt kénytelen a Szolgáltató terhére értékelni, hogy önmagában megsértette a Eht. 150. §-a által törvényi szinten biztosított előfizetői jogot, hanem azt is, hogy ezen jogsértés elkövetéséhez a Szolgáltató korábbi jogsértései nyomán kialakult helyzetet használta fel, azaz a korábban jogszerűtlen módon megszüntetett előfizetői szerződések és jogviszonyok hiányára hivatkozva tagadta meg a számhordozási igényeket. A Szolgáltató a fenti jogsértő magatartását tovább súlyosította azzal, hogy bizonyos előfizetői hívószámokra vonatkozó számhasználati jogát úgy szüntette meg, hogy 2007. augusztus 7. napján kelt eljárást megindító értesítés kézhezvételét követően tudatában volt annak, hogy a számhordozásra vonatkozóan ellene eljárás folyik, és hogy az eljárásban fennáll a lehetősége annak, hogy jogsértés megállapítása esetén a Hatóság felhívja a számhordozási igények teljesítésére.
   Az érdeksérelem és a fenti súlyosító tényező fennállásának megállapításán túl azonban a jogsértés jellegéből következően annak mértéke tételesen nem állapítható meg.
   
   A szolgáltatás jogsértő megszüntetésével kapcsolatos magatartás esetén az érdeksérelem mértéke tételesen nem állapítható meg, de az előfizetői érdekek sérelmének fennállását a Hatóság a bírságot megalapozó tényezőként értékelte. Tekintettel ezen jogsértéssel érintett felhasználók relatíve is magas számára, a jogsértéssel érintett előfizetők számának nagyságát a Hatóság a bírság mértékét növelő, súlyosító tényezőként vette figyelembe. A számhordozás jogszerűtlen megtagadásával kapcsolatban a Hatóság az előfizetők számát, mint a bírság összegét megalapozó, de nem súlyosító tényezőt vette figyelembe, az érdeksérelem mértékének elemzésekor pedig súlyosbító tényezőként értékelte, hogy ezen jogsértés elkövetéséhez a Szolgáltató korábbi jogsértései nyomán kialakult helyzetet használta fel, azonban az érdeksérelem mértéke tételesen itt sem állapítható meg.
   
3. A Hatóság azt is megállapította, hogy a Szolgáltató jogsértő magatartásával nem ért el vagyoni előnyt, ezért az elektronikus hírközlési szolgáltató által a jogsértéssel elért vagyoni előnyt, mint mérlegelési szempontot a Hatóság a bírság összegét nem befolyásoló tényezőként értékelte a bírság mértékének megállapításánál.
   
   
4. A bírság mértékének megállapításakor a Hatóság a jogsértés enyhítő körülményeként értékelte a Szolgáltató jogsértést követő magatartását, miszerint a szolgáltatások megszűnése után a bekövetkezett változásokról részletes tájékoztatást nyújtott, és az okozott kellemetlenségek enyhítéséről intézkedett. Azonban az előfizetők által előrefizetett díjak visszatérítése, és az előfizetők internetes címének, weboldalának, levelezésének további három hónapig biztosított elérhetősége nem áll arányban a szolgáltatás megszüntetésének, és a számhordozási igények kezelésének Szolgáltató által tanúsított jogsértő gyakorlatával. Így tehát a Hatóság enyhítő, de a jogsértést nem orvosló körülményként tudta csak értékelni a Szolgáltató fenti magatartását.
   
5. Mivel az Eht. 33. §-a szerinti bírságok kiszabásának egyértelmű funkciója az, hogy a jogsértő magatartást a hatóság kiküszöbölje, és a jogszabályban vagy a hatóság határozatában foglalt kötelezettséget kikényszerítse, ezért a bírság kiszabása és mértéke független attól, hogy a jogsértés elkövetésében milyen felelőssége áll fenn a jogalanynak. A Hatóságnak ezért jelen ügyben – az Eht. bírságokra vonatkozó szabályozásából következően is – az objektív felelősségi rendszert kellett érvényesítenie.
   
   A Hatóság a bírság kiszabása és mértékének megállapítása során figyelemmel volt az Eht.-ban külön megfogalmazott arányosság elvére, és a szankció kiszabása során minden esetben érvényesítendő fokozatosság elvére. A Hatóság a felmerült tényezőket összevetette a fenti két alapelvvel a bírság jogszerű meghatározása érdekében. Így a Hatóság a bírság összegének kialakításánál tekintettel volt arra, hogy az alkalmazott szankció megfeleljen az egyes mérlegelési szempontokat figyelembe véve a jogsértés súlyának akként, hogy érvényesülhessen az Eht. 33. § (1) bekezdésében megfogalmazott generális és speciális prevenció követelménye is. Másrészt a Hatóság külön tekintettel volt arra, hogy egy esetleges ismételt jogsértés esetén alkalmazandó bírságszankció megállapításánál, érvényesülhessen a fokozatosság elve, azaz az ismétléssel járó növekvő progresszivitás és a szankcionálás kiszámíthatósága, előreláthatósága. A Hatóság azt is figyelembe vette, hogy a bírságszankció alkalmazásán túlmenően más hatékony közjogi jogalkalmazói döntési eszköz (szankció) nem áll rendelkezésére az ügy tárgyát képező jogkövető magatartás kikényszerítésére.
   
   A jelen eljárásban megállapított jogsértés esetén alkalmazható bírság mértéke az Eht. 33. § (2) bekezdés a) pontja szerint legfeljebb az eljárás résztvevője árbevételének 0,25%-áig terjedhet. Az Eht. 33. § (7) bekezdésében meghatározott előző üzleti évi nettó árbevétel a Ket. 50. § (3) bekezdés szerinti, a Hatóság által hivatalosan ismert tény. A Szolgáltató fentiek szerint figyelembe vett 2006. évi éves nettó árbevétele Üzleti titok , így a bírság kiszabható legmagasabb mértéke az Eht. 33. § (2) bekezdés a) pontja alapján annak 0,25%-a, amely Üzleti titok .
   

V.

A Hatóság a rendelkező részben a fentiek figyelembe vételével hozta meg határozatát.

A rendelkező részben foglalt bírság kiszabása az Eht. 68. § (4) bekezdés b) pontján, és a 33. § (2) bekezdés a) pontján alapul.

A határozatot a Hatóság az Eht. 68. § (7) bekezdése alapján közzéteszi.

Az Eht. 37. § (1) bekezdése értelmében a Hatóság elsőfokú határozata ellen a Tanács elnökéhez lehet fellebbezni.

A fellebbezésről szóló tájékoztatás a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban Ket.) 72. § (1) bekezdés da) pontján és 98. § (1), illetve (3) bekezdésén, a fellebbezés előterjesztésének határidejére vonatkozó tájékoztatás a Ket. 99. § (1) bekezdésén, a halasztó hatály a 101. § (1) bekezdésén, a fellebbezés előterjesztése helyének meghatározása a 102. § (1) bekezdésén alapul. A fellebbezési illeték tekintetében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29. § (2) bekezdése irányadó.

A Szolgáltató 2006. évi nettó árbevételének adata, illetve az ebből számított kiszabható maximális bírság összeg kizárólag jelen határozat Szolgáltatónak megküldendő példányában szerepel, tekintettel arra, hogy ezen adat a Szolgáltató üzleti titkát képezi, ezért azt a Hatóság bizalmasan kezeli.

Pécs, 2007. november 15.

Az NHH Hivatalának főigazgatója
nevében és megbízásából

Petres István
igazgató